“A fogyatékosság nem teher vagy emberi deficit, hanem az emberi lét egyik aspektusa” – az ENSZ emberi jogi szakértői

Úgy tűnik, igen. A jelenlegi magyar helyzetben elképzelhető, hogy ha a bíróság előtt nyilatkozom, hogy a gyermekemről abortusz útján lemondtam volna, ha tudom, hogy fogyatékkal él, akkor kártérítés illethet. Erre a furcsa helyzetre keresi most az Alkotmánybíróság a megoldást.

Hogy is van ez? Bonyolult jogi csavarok, a náci kultúra eugenika-öröksége és a tökéletest hajhászó konzumkultúránk összeadva eredményezik a magzatkorú gyermekek tömeges elpusztítását. Ugyanis mit jelent ma a magzati szűrővizsgálat? Halálos ítéletet. Állítólag még az életvédő Alaptörvény mellett is része az orvosi protokollnak a kismamák faggatása a várandósság megállapításánál: „És megtartja?”. Ezek után kötelező vizsgálatokon kell részt venni, amelyeknek célja a magzati rendellenségek kiszűrése, hogy mihamarabb segítsék a baba egészségének javulását. Biztos vagyok abban, hogy sok esetben valóban segítenek a piciknek. De mi a helyzet például a Down-szindróma szűréssel?

(Még mielőtt bárki nekem szegezné a tőrt, az én gyermekeimnek is rossz lett az AFP tesztjeinek értéke. Mindháromról olyan eredményt hozott a teszt, ami alapján „további genetikai vizsgálatokat tartottak szükségesnek”. Mire megszülettek, egyikőjüknél sem tapasztalták már azokat a jeleket, amik ilyen jellegű aggodalomra adtak volna okot. Szóval ismerem az érzést, amikor kimondják a magzatról a lehetséges rendellenesség fennállását, nem szükséges átkokat és szitkokat szórni rám a közösségi média felületein.)

Alakítsunk ki inkább egy olyan világot, ahol nem néznek ferde szemmel a fogyatékkal élő emberekre, ahol a korai fejlesztések mindenki számára elérhetők (térben, időben és anyagilag), ahol nem a tökéletes emberpéldányokat fogadjuk csak el, hanem azokat is, akik valamilyen téren támogatásra szorulnak. Nem lenne jobb így élni?

Az Emberi Méltóság Központ Alkotmánybíróságnak benyújtott Amicus Curiae beadványa